| |
A lander űrjármű
3 irányban stabilizálható az utazás és az EDL alatt. A leszállásnál alkalmazzák
a Viking ill. a Mars Pathfinder expedíciók alatt használt hőpajzsot és
ejtőernyőrendszert, valamint a pályabecsléshez módosított katonai 4-beam
radart használnak a végső leszállási
fázisban. Az RCS meghajtók az repülési fázisban szolgálnak a helyzetváltoztató
eszközként. További felhasznált elemek: csillagkamerát, negézségi vizsgáló
egység, transponer, solid state power erősítő, RAD6000 processzor, elektromos
rendszerek (hasonlóan az orbiterhez).
Az elsődleges kapcsoltot a High Gain Antenneán keresztül tartják fenn az
utazás alatt, a felszínen a kapcsolatot a MGS 98 orbiterjén vagy a Global
Surveyor-on keresztül tartják fenn. Kapcsolatot lehet teremteni még a lander
Medium Gain Antennáján keresztül is. Az energiát két gallium arzenid
napelemszárny biztosítja (3,1 m2), amíg a lander hajózó (cruise) alakzatban
van, majd a leszállás után új napelemeket nyit ki (2,9 m2). Amikor nem
éri a fény a napelemeket vagy, ha nagy energiaigény lép fel,
akkor a 16 amperórás NiH2 telepek is bekapcsolódnak az áramellátásba. A
belső hőmérsékletről a passzív elemek és a hőkeringtetés gondoskodik. A
szerkezet alumínium sejtes és rétegelt lemezötvözetek alkotják. A lander
tömege kilövéskor 618 kg. Az üzemanyaggal együtt, szárazon pedig
562 kg. |
