A világűr katonai felhasználása már a hatvanas években az érdeklődés előterébe került. De a katonai vezetők már korábban is igyekeztek kiaknázni az űreszközöket. A második világháború folyamán a németek kiemelkedő eredményeket értek el a rakétakutatás terén. A V2 rakéták komoly pánikot okoztak a Brit lakosság körében, és mivel nagy magasságban haladtak, a kor eszközeivel nem lehetett ellenük védekezni. A háború befejeztével a német tudósok és amerikai és orosz fennhatóság alá kerültek, ahol tovább folytatták kutatásaikat. Ezzel jócskán előre lendítették e két ország űrkutatási lehetőségeit, munkájuk nélkül legalább 5-10 évet késett volna az amerikai Holdra szállás is.

V2-es rakéták bevetésre készen. Forrás: Schuminszky Nándor honlapjáról származik

Amerika legnagyobb meglepetésére Oroszország 1957. október 4-én a világon elsőként sikeresen földkörüli pályára állította az első mesterséges holdat, a Szputnyik - 1-et. Eddig az időpontig az amerikai űr- és rakétakutatások viszonylag kényelmes tempóban haladtak előre, és inkább az egymás közti versengés jellemezte őket, nem pedig az együttműködés. Ám a szovjet sikerek ráébresztették az Egyesült Államokat, hogy a Szovjetunió képessé vált nukleáris csapásmérésre a világűrön keresztül. Ennek hatására az USA is kiszélesítette a rakéta- és világűr-kutatási programját.

Bár az első műholdakat még tudományos céllal építették (az első amerikai műhold, az Explorer 1 fedezte fel a van Allen sugárzási övezeteket) nagyon hamar a katonai célok váltak a legfontosabbá. Az 1960-as évek végére az éves katonai célú felbocsátások száma mindig 100 fölött volt. Ekkor már mindkét szuperhatalom felhasználta a mesterséges holdakat felderítésre, navigálásra, távközlésre és a ballisztikus rakéták korai érzékelésére.

Az első katonai távközlési műholdak egyike, a Courier-1. 1960-ban állították pályára.	A Vela-1 korai riasztó műhold, amely a nukleáris robbantásokat és az atomcsendegyzemény megsértését figyelte.

A Milstar katonai távközlési mesterséges hold.

Minél jobban függ egy hadvezetés a műholdas információktól, annál inkább előtérbe kerül ezeknek az eszközöknek a sérülékenysége. Ezért minden jelentősebb űrtechnikával rendelkező ország igyekezett kifejleszteni a saját műhold elhárító rendszerét. Megsemmisítésükre többféle módon is megvalósítható. Az egyik a közvetlen fizikai elfogás, vagyis, ha egy rakéta, vagy egy másik műhold a célpontot fizikailag is megsemmisíti. Ez meglehetősen bonyolult feladat, tekintettel a mesterséges hold űrpályájának nagy magasságára és a hold nagy sebességére. Az elfogó halálos sugara azonban megnövelhető, például robbantás alkalmazásával. Persze ilyenkor az atomrobbanás a leghatásosabb, amikor a robbanás által keltett elektromágneses impulzusok is pusztító erővel bírnak. Azonban, mivel a sugárzás nem válogatós, ez a módszer magában hordozza néhány saját mesterséges hold megbénításának kockázatát is.
Másik lehetőség, hogy földi telepítésű, illetve űrpályán keringő lézerekkel vakítjuk el, esetleg semmisítjük meg az ellenséges szatelliteket. Földi lézernél az atmoszféra zavaró hatású lehet, valamint a lézersugár irányítása nehézkes. Az űrbe telepített lézereknek pedig az energiájuk korlátozott.

Festőművész ábrázolása, amint egy szovjet elfogó repeszek tömegére robban szét.	Amerikai önvezérlő romboló (HOE) Az 1984-ben végzett kísérlet olyan pontos volt, hogy a szerkezet tengelye találta el a célt, így elmaradt a súlyos küllők hatásosságának ellenőrzése.

A műhold-elhárító rakéták indításának egyik lehetősége a repülőgépekről való indítás. Ez mobilitása miatt nagy rugalmasságot biztosít az állandó bázisú rakétákhoz képest.	Egy Asat rakéta indítása repülőgép fedélzetéről.

Űrbe telepített lézeres elhárító műhold.	Földi lézersugár irányítása űrbéli tükrökkel.

A műhold-elhárítás felvet viszont egy jelentős problémát: a megsemmisített holdak darabkái hatalmas területen beterítenék az alacsony föld körüli pályákat, veszélyesen megnövelve a keringő űrszemét mennyiségét. Márpedig rengeteg fontos mesterséges hold kering ilyen magasságban, nagyjából 300 km-től 2000 km-ig. A legnagyobb felbontású felderítő és térképező holdak, a meteorológiai műholdak, a Hubble űrteleszkóp, valamint a nemzetközi űrállomás működése is lehetetlenné válna. De még a jóval magasabb pályán mozgó kommunikáció és GPS műholdak is veszélybe kerülnének. Éppen ezért mindenképpen el kellene kerülni egy űrbéli konfliktust, hogy ne zárjuk be magunkat a Földre.

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

Források:
David Hobbs: Űrhadviselés, Kossuth Könyvkiadó, 1994
Schuminszky Nándor: Cikkek, űrtörténetek
Radar Satellites Began With the Space Age
Ami a holdra szállást megelőzte: a szputnyik-sokk
Sputnik and The Dawn of the Space Age
Hitler csodafegyverei
Spacecraft
Russia scientist convicted for selling "Starwars" technology to China
Pentagon Report: China's Space Warfare Tactics Aimed at U.S. Supremacy
Anti-satellite Warfare Could Ruin Low Earth Orbit?

Utolsó módosítás: 2005.05.10.