A Himaláját gyakran emelgetik úgy, mint a "világ tetejét", mivel itt található a legmagasabb csúcs a Földön, a híres Mount Everest. De meglepő módon ez a csúcs mészkőből áll, ami a sekély, meleg vizű tengerek élőlényeinek megkövesült maradványa. A geológusok évekig próbálták megfejteni ezt a rejtélyt, hogy hogyan kerülhettek tengeri élőlények egy hegy tetejére.
A tudósok egészen az 1900-as évekig azt hitték, hogy a Föld kialakulásától kezdve úgy nézett ki, mint ma. De Alfred Wegenert, egy német geofizikust és meteorológust nem elégítette ki ez a magyarázat. Végigjárta az Atlanti-óceán mindkét oldalát, kőzetmintákat és fosszíliákat gyűjtve, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a Dél-Amerika keleti partjairól gyűjtött minták összeillettek az Afrika nyugati partjairól szerzettekkel.

Az ősmaradványok illeszkedései a déli kontinenseken.

Hogy megmagyarázhassa ezt a jelenséget, Wegener felállította a kontinensvándorlás elméletét A kontinensek és az óceánok eredete című könyvében. Ebben feltételezett egy őskontinenst, a Pangeát, amely mintegy 200 millió évvel ezelőtt részeire szakadt és lassan kialakultak a mai kontinensek.

Az elmélet tetszetős volta ellenére tartalmazott egy nagy bizonytalanságot: milyen erő mozgatja a kontinenseket? A válaszra egészen az 1960-as évekig várni kellett. A II. világháború után megindult az óceánok és a tengerek feltérképezése, s ezzel egy ismeretlen világ tárult a kutatók elé. A vízfelszín alatt ugyanis hatalmas tengeri "hegységek", hátságok találhatók. Paleomágneses kutatásokkal sikerült kimutatni, hogy az óceánok aljzata a hátságoktól távolodik, évi mintegy 1-10 cm-es sebességgel. Arra is rájöttek, hogy nagyjából 100 km-rel a felszín (litoszféra) alatt egy plasztikus, olvadt, könnyen folyó réteg van, melyet asztenoszférának neveztek el. Az asztenoszférában lejátszódó áramlások okozzák a felettük elterülő kőzetlemezek mozgását.

Az asztenoszférában lezajlódó áramlások.	A kőzetlemezek egymáshoz képest való mozgása: a lemezek távolodnak, közelednek, vagy elcsúsznak egymáson.

Ez a mozgás három különféle eseményt idézhet elő. Az óceáni hátságoknál az eltávolodó lemezek közötti űrt kitölti a feláramló magma. Az egymás felé közeledő lemezeknél, a mélytengeri árkok területén, az egyik lemez a másik alá bukik, több száz kilométer mélységbe lehatol, majd felolvad az asztenoszférában. Itt figyelhető meg a legerőteljesebben a hegységképződés is. A harmadik lehetőség, hogy a lemezek szegélyei elcsúsznak egymáson oldalirányba. Ilyen például a kaliforniai Szent András-törésvonal.

A Föld topográfiai térképe.	Számítógépes topográfiai térkép a Közép-óceáni hátság egy részéről (Csendes-óceán)

Sajnos ezek a mozgások kellemetlen következményekkel járnak: a súrlódásuk miatt felhalmozódó feszültségek időnként kipattannak, pusztító földrengéseket okozva. Ha sikerülne meghatároznunk egy adott területen a felhalmozódó energiát, akkor megjósolhatnánk a földrengés kitörésének várható idejét és nagyságát. Ehhez viszont szükséges a kőzetlemezek mozgásának pontos mérése. Ezt a feladatot az 1990-es években kiépített GPS-rendszer látja el. A földi mérőállomások helyét nagyon pontosan meghatározva folyamatosan figyelemmel kísérik azok mozgásait. Így már nagyon apró elmozdulást is követni tudnak.

A Föld kőzetlemezeinek mozgása GPS-es mérés alapján.

Dél-Kalifornia elmozdulásai.

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

Források:
Exploring the Earth from Mars
Plate Tectonics, the Cause of Earthquakes
Plate Tectonics I: The Evidence for a Geologic Revolution
This dynamic Earth: the story of plate tectonics
Velocities of Earth's tectonic plates based on GPS data
The Sea Floor from Space; 1996
Csontos László: Lemeztektonika másként
Lemeztektonika

Utolsó módosítás: 2005.05.10.