Korábban úgy gondolták, hogy a gamma burstök egyenletesen oszlanak el az égen. Nyitott kérdés azonban, hogy vajon ez minden kitörésre érvényes-e. A Prágai Egyetemen Mészáros Attila és magyar kollégái nemrég egy olyan alcsoport nyomaira bukkantak, amelynek tagjai szerintük nem egyenletesen oszlanak el az égen (Astronomy & Astrophysics 354, 1 (2000)).
Régóta ismert, hogy a burstök, illetve azok idôtartamai kétmódusú eloszlást mutatnak (1. ábra). Eszerint vannak rövid kitörések egy 0,3 s körüli gyakorisági maximummal, és hosszabbak egy 30 s körüli maximummal. A magyar Horváth István és tôle függetlenül egy indiai kutató, Soma Mukherjee és munkatársai nemrég egy 5 s körüli idôtartamú, harmadik csoport nyomait találták a Compton Gamma-Ray Observatory BATSE detektorának adataiban. Mészáros és kollégái most rájöttek, hogy ez a közbülsô populáció, illetve kitöréseik anizotróp eloszlást mutatnak (2. ábra). Ez statisztikailag 99,3%-ot tesz ki. Sajnos az eddigi adatok nem teszik lehetôvé ezen populáció távolságának behatárolását. Ezért nem világos, hogy tagjai más galaxisokban vagy a Tejútrendszerben vannak-e. Az asztronómusok remélik, hogy ezekre a kérdésekre a gamma-felderítô mûholdak új generációja adhat feleletet. Fôleg a HETE2-ben bíznak, amelynek 2000 októberében startolt (bôvebben itt) és a SWIFT-ben, amelynek indítását 2003-ra tervezik (http://swift.sonoma.edu).
Sylvio Klose
Sterne und Weltraum 2000/10 836.o.
Más színben a gamma-burstök
További gamma-burst hírek: az UCLA három
asztronómusa további bizonyitékokat mutatott be, melyek
szerint a legrövidebb idôtartamú kitörések
egészen másfajta forrásból származnak,
mint a "klasszikus" burstök; extrém, kozmológiai
távolságokból. A legtöbb kitörés
az éggömb véletlenszerû pozícióin
figyelhetô meg, de néhány, amelyek idôtartama
100 ms vagy kevesebb, az ég egyik oldalára csoportosul, csaknem
pontosan a Cygnustól az Ursa Majorig és a Taurusig terjedô
területre esik.
David B. Cline és kollégái már hírül
adták, hogy, eltérôen más kitörésektôl,
a legrövidebbek statisztikailag nem mutatják az idôdilatáció
jeleit, amelyet az Univerzum tágulása okoz. (Az idôeltolódás
volt az elsô világos utalás arra, hogy a legtöbb
kitörés rendkívül messze van.) Ráadásul,
a legrövidebb burstök energiaspektruma olyan, nagyobb
energiájú ("kékebb") gammasugarak felé tolódik,
amelyeket a többi kitörés általában nem
tartalmaz.
Arra a kérdésre, hogy mik a forrásobjektumok,
ha sugaraik csak az égbolt egyik felérôl érkeznek,
Cline és munkatársai nem tudnak felelni. Semmilyen ismert
égitest-osztály nem követ ilyen eloszlást.
Néhány asztronómus változatlanul szkeptikus,
és további megfigyelésekre vár. "Az anizotrópia
láthatóan szignifikáns -kommentálja a burst-szakértô,
Michael Briggs (NASA/Marshall Space Flight Center)- mindenesetere a különbözô
korábbi hírek a statisztikailag szignifikáns anizotrópiáról
a BATSE-katalógusban nem nyertek megerôsítést."
Sky & Telescope, 2000. december 26.o.