A neutrinók a
folyamatok segítségével (ahol
) létesítettek termikus egyensúlyt az Univerzumot kitöltő kozmikus plazmával.
Mindegyik folyamat hatáskeresztmetszete a
 |
(6.56) |
kifejezés nagyságrendjébe esik. Itt
a Fermi-konstans, amelynek értéke (
GeV)
. A hőmérséklet csökkenésével a folyamatok hatáskeresztmetszete is csökken. Az
elektron- és
neutrínó-számsűrűségek egyaránt
arányosak. A reakcióütemek nagyságrendileg:
 |
(6.57) |
a tágulás üteme pedig (a Friedmann-egyenlet és a Stefan-Boltzmann-törvény
felhasználásával):
 |
(6.58) |
amelyekből
 |
(6.59) |
következik.
A
reciproka a szóródások közötti átlagos időt adja meg, míg
nagyságrendileg az Univerzum mindenkori korát jellemzi. A reakciók
megtörténtének feltétele tehát, hogy a reakcióütem lényegesen nagyobb legyen
a Hubble-paraméternél. Mivel a reakció üteme meredekebben csökken
-vel,
mint a tágulás üteme, ezért egy idő után előáll az ún. Gamov-feltétel:
 |
(6.60) |
Ez hozzávetőleg
MeV környékén következik be. Ezt követően
, ezért a részecske-szóródások valószínűsége kicsi, így a neutrínók lecsatolódnak a többi relativisztikus részecskéről. Lecsatolódáskor a neutrínóeloszlás hőmérséklete megegyezik a fotonéval, és mindkét komponens hőmérséklete továbbra is fordítottan arányos a skálafaktorral.
Ezt követően a komponensek eltérő módon hűlnek tovább, mivel az
MeV energiának megfelelő
K hőmérséklet alatt az elektron-pozitron annihilációt már nem tudja kompenzálni a
folyamat. A keletkező többletsugárzás miatt
a fotonok hőmérséklete lassabban csökken, mint a neutrínóké. Feltéve, hogy
az annihiláció termikus egyensúlyban megy végbe és az entrópia megmarad a
folyamat során, belátható [12], hogy az annihiláció végére:
 |
(6.61) |
A fotoneloszlás hőmérséklete az elektron-pozitron annihilációt követően
magasabb a neutrínókénál. Ezt követően a két komponens hőmérséklete ismét a
skálafaktor inverzével csökken.
Szeged
2013-05-01