Amikor az Univerzum a deuteronok kötési energiájának megfelelő hőmérséklet alá hűl, stabil deuteron-atommagok alakulnak ki. (A kötési energiák nagyságrendjébe eső hőmérsékleteken kialakuló atommagokat a magas energiájú fotonok még lerombolják.) Az alacsony [12]
![]() |
(6.65) |
A deuteronok létrejöttével megindul a triton- és a héliumatommagok
képződése
a
![]() |
![]() |
![]() |
|
![]() |
![]() |
(6.69) |
![]() |
![]() |
A deuteront más atommagokba konvertáló folyamatok hatékonysága a barionok mennyiségétől függ. Ha a barionsűrűség alacsony, akkor a deuteronok más atommagokkal történő találkozása kevésbé valószínű. Alacsony barionsűrűség esetén több deuteron marad a nukleoszintézis végére, mint magas barionsűrűség esetén. A 6.6 ábrán látható, hogy a nukleoszintézis végére megmaradt deuteron-hányad érzékenyen függ a barion mennyiségtől. A deutérium/hidrogén arány távoli rendszerekben történő megfigyeléséből jól lehet következtetni a barionmennyiségre.
A kezdeti deutérium/hidrogén arány mérhető olyan gázokban,
amelyeken a távoli (
)
kvazárok fénye áthatol. Az arányra a kvazár fényének gáz által
okozott abszorpciójából lehet következtetni. Négy rendszerben
megfigyelt deutériummennyiségből a deutérium/hidrogén arányra:
![]() |
(6.70) |
![]() |
(6.71) |
A hélium kialakulását követően megindul a nehezebb atommagok
keletkezése is.
Az atommagok Boltzmann-egyenletei integrálásának eredményét a 6.6 ábra mutatja. Az ábrán a
paraméter függvényében látható az elsődleges nukleoszintézis során
keletkezett atommagok számának hidrogénhez
viszonyított aránya
H,
He és
Li-re,
illetve az
héliumhányad. A 6.7 ábrán az egyes
barion komponens-hányadok fejlődései láthatók rögzített
-re a
hőmérséklet függvényében. A
nukleoszintézis alapvetően azért áll le, mert a nukleonok
képződését eredményező reakciók ütemei a Hubble-paraméter alá
csökkennek, így azok csak igen
kis valószínűséggel folytatódnak a továbbiakban.
Távoli gázfelhőkben az elsődleges nukleoszintézis végére
keletkezett egyes könnyű elemek hidrogénéhez viszonyított arányára
a gázon keresztül haladó fény
abszorciójának megfigyeléséből következtethetünk. E kezdeti
arányok rendkívül érzékenyek az Univerzum korai, sugárzásdominált
korszaka evolúciójának részleteire. Az előző alfejezetben láttuk,
hogy az Univerzum lassú hűlése esetén kevesebb, míg gyors hűlése
esetén több neutron marad. A gondolat folytatható. Több neutron
esetén több deuteron képződhet. Az Univerzum lassú hűlése
esetén (6.66)-(6.68)
reakciókon keresztül több hélium képződik, ami
nagyobb
értéket és kisebb detérium/hidrogén arányt ad, mint gyors hűlés
esetén. Az atommagok keletkezése nem áll le a héliumatommagok
létrejöttével. Lassúbb hűléskor a nukleoszintézis végére a
nehezebb atommagok aránya több lesz a hidrogénéhez képest. Ha a
reakciók ütemei sosem kerülnének a
Hubble-paraméter alá, akkor az energetikailag legkedvezőbb
vasatommagokba tömörülne az összes neutron.
A por és sugárzás energiasűrűsége
vöröseltolódásnál,
K kőmérséklet körüli értéken lesz egyenlő,
ezt követően az
Univerzum a pordominált korszakba lép.
Szeged 2013-05-01