A fősorozati állapot végére a csillag magja egy közel izotermikus He-gömbbé válik.
Mivel a centrális hőmérséklet nem elég magas, a He egyelőre nem képes fuzionálni,
így a mag inaktív marad. H
He fúzió egyedül a magot övező vékony H-gazdag héjban
mehet végbe. Az ebből keletkező He folyamatosan növeli a mag tömegét, ami így lassan
tovább zsugorodik és melegszik.
Az izotermikus He-magra a külső H-burok jelentős nyomást gyakorol, amit a mag nyomásának
kompenzálnia kell. Ennélfogva a He-magra a viriáltétel az alábbi alakú lesz:
 |
(2.18) |
ahol
,
és
rendre a mag belső energiája, gravitációs energiája és térfogata,
pedig a burokból származó külső nyomás. Figyelembe véve, hogy
és
(a c index
mindig a
He-magra vonatkozó mennyiségeket jelöli), a külső nyomás így fejezhető ki:
 |
(2.19) |
Az egyensúly fennmaradásához a fenti egyenleteknek teljesülniük kell. Könnyen belátható azonban,
hogy a He-mag tömegének növelésével a fenti képletben szereplő
nem monoton nő,
hanem létezik egy maximális értéke:
.
Ez nagyon hasonló alakú kifejezés ahhoz, mint amit a csillag teljes tömegének és centrális
hőmérsékletének kifejezéséből kaphatunk a centrális nyomásra (lásd 1.3. fejezet):
, ahol M és
a csillag teljes tömege
és átlagos molekulasúlya. Mivel a mag egyensúlyához
szükséges, ebből
kifejezhető az egyensúlyban lévő He-mag maximális tömege:
 |
(2.20) |
Mivel
, ezért
. A pontosabb számítások szerint
,
tehát az izotermikus, inaktív He-mag a teljes csillagtömeg kb. 10%-át képes megtartani.
Ezt nevezzük Schönberg-Chandrasekhar-határnak.
Szeged
2013-05-01