Next: Pulzáló változócsillagok Up: Változócsillagok Previous: Változócsillagok elnevezése, jelölése
A változócsillagok világa rendkívül sokszínű, hiszen nagyon sok oka lehet annak, hogy miért módosul a fényesség és a színkép. Régebben két nagy csoportra osztották a változócsillagokat: geometriai és fizikai, attól függően, hogy mi a változás oka. Ennek nyoma a mai osztályozásban is megvan: extrinsic (külső hatás, külsőleg), ezeknél a csillag fénykibocsátása nem változik, és intrinsic (belső hatás, belsőleg), ezeknél valójában, fizikailag változik a csillag fényessége. Az előbbihez sorolják a fedési kettős, a rotációs változók mellett a röntgenkettősöket és a gravitációs mikrolencse jelenségeket, utóbbihoz az eruptív, kataklizmikus és pulzáló csillagokon kívül a csillag saját porburka miatti és a lassú, szekuláris változókat (3.4. ábra). A változók típusairól igen részletes összefoglaló található az American Association of Variable Star Observers (AAVSO) VSX honlapján.
A leggyakoribb osztályozás 5 nagyobb csoportot különböztet meg:
Sajnos sokszor egybeolvasztottan kezelik az eruptív és a kataklizmikus csillagokat. A fényváltozás időbeli menetét fénygörbének hívjuk, amelynek fő jellemzői az amplitúdó és a periódus (3.5. ábra).
Hazánkban sok évtizedes hagyománya van a változócsillagok vizsgálatának. Közismert, hogy asztrofizikai jelentőségük igen nagy (pl. Szeidl 1981), ugyanis több fizikai paraméterüket lehet meghatározni, mint a fényességváltozást nem mutató csillagok esetében. Nagyon sok magyar csillagász kutatási területe a változócsillagok valamelyik típusa vagy típusai.
Tágabb értelemben változócsillagok közé sorolhatóak a gravitációs mikrolencsézés miatt felfényesedő csillagok, illetve az exobolygók tranzitjai miatt kissé elhalványodó csillagok is. Egy sor különleges objektum, a pulzárok, valamint a röntgen- és gammafelvillanásokat produkálók (GRB-k) is ide tartoznak.
Sok csillag egyidejűleg több osztályba is sorolható. Napunk például nemradiálisan pulzál, foltos, eruptív és tőlünk nézve fedési is, hiszen a Merkúr, a Vénusz és a Hold időnként eltakarja egy részét.
Különösen izgalmas kutatási terület a kettős rendszerekben lévő pulzáló csillagok. Szorosabb kettős esetén az árapályhatások, a szinkronizáció befolyásolhatja a pulzációs módusok gerjesztődését. Rezonancia léphet fel az orbitális és a pulzációs periódus között. A pulzációs periódus pedig a keringés során látszólag ciklikusan változik a fényidő-effektus (LITE) következtében.
Egy másik érdekes jelenség a kettős rendszerben keringő (hozzánk képest közeledő-távolodó) csillag fényességének változása (Doppler-boosting). Ennek amplitúdója kicsiny, mivel v/c-vel arányos, ahol v a látóirányú sebessége, c a fénysebesség. A Kepler űrtávcső fotometriai pontossága viszont már lehetővé teszi ennek az effektusnak a kimutatását.
Szeged 2013-05-01
