Cefeidák

Koruk és fejlődési állapotuk alapján 4 nagyobb csoportra osztják őket: $\delta$ Cephei, W Virginis, BL Herculis és (tágabb értelemben) RV Tauri típusokra. A $\delta$ Cephei csillagok radiálisan pulzáló, fiatal (I. populációs), fényes szuperóriások. A periódusuk 1 és 135 nap közötti, az amplitúdó 0,1-2 magnitúdó (3.21. ábra). A HRD-n jól meghatározott helyen, az instabilitási sávban helyezkednek el. A periódusuk egyenesen arányos a luminozitásukkal, így a fényváltozásukból meghatározható a távolságuk (periódus-fényesség reláció). Néhányuk többszörös periodicitást mutat (beat cefeidák). Más elnevezéseik: klasszikus cefeidák, I. típusú cefeidák. A cefeidák jelentős része, kb. fele kettős rendszer tagja.

BL Her: A W Virginis típushoz hasonló radiális pulzátorok. A fényváltozási görbéjükön a leszálló ágon egy púp van. A periódus 1-8 nap. W Vir: A cefeidákhoz nagyon hasonló, de kisebb tömegű, II. populációs, idősebb csillagok. A HRD-n és a P-L reláció szerint a cefeidák alatt, velük párhuzamosan találhatók. Periódusuk 6-35 nap, az amplitúdó 0,3-1,2 magnitúdó. II. típusú cefeidáknak is hívják őket. RV Tau: Szuperóriás II. populációs csillagok. Hasonlóak a W Vir típushoz, de hosszabb, 30-150 napos a periódusuk, az amplitúdó legfeljebb 5 magnitúdó. A fénygörbe két eltérő mélységű minimumot mutat. Alosztályok: RVa és RVb (az átlagfényesség itt hosszú, akár ezer napos periódussal változik).

3.21. Ábra: Cefeida csillag paramétereinek változása a pulzációs ciklus során. Felülről lefelé: fényesség, hőmérséklet, színképtípus, radiális sebesség, sugár (http://astro.u-szeged.hu).

3.22. Ábra: A Hertzsprung-haladvány: egy másodlagos púp megjelenése a fénygörbén, amelyet egy befelé induló, majd onnan visszaverődő és a felszínre törő lökéshullám okozhat. A púp a 6-7 napos periódus esetén a leszálló ágon jelentkezik, 10 nap körül a maximumnál, majd a felszálló ágon van, 20 nap felett eltűnik (http://www.isdc.unige.ch/Gaia/wiki/index.php/Hertzsprung_progression).