Törpenóvák

A törpenóvák ismétlődő kitöréseket mutatnak, amelyeknek amplitúdója 2-6 magnitúdó. A kitörések időtartama néhány naptól 20 napig terjed, a kitörések 20-300 naponként ismétlődnek.

A törpenóvák rövid keringési periódusú (80 perc és néhány óra közötti), szoros kettőscsillagok. A fehér törpe társa egy K-M törpe vagy szubóriás csillag. A hűvös komponens kitölti a Roche-térfogatát és a belső Lagrange-ponton anyagot ad át a fehér törpének. A főkomponens fehér törpe mágneses tere gyenge, az átáramló gáz egy akkréciós korongot alkot körülötte. A törpenóvák kitöréseit az okozza, hogy az akkréciós korong külső részeiben ciklikus, hirtelen sűrűségváltozások lépnek fel. Az anyag folyamatosan gyűlik a korongban, amikor azonban elér egy kritikus mennyiséget, akkor instabillá válik, és hirtelen ráhullik a fehér törpe felszínére. Az összezuhanás közben felszabaduló potenciális energia fűti fel a korongot, és okozza a rendszer hirtelen felfényesedését (Csák, Kiss, Vinkó 2007). A nóvák és a törpenóvák kitörései között az a különbség, hogy az utóbbiaknál nem történnek fúziós robbanások és anyagledobódások.

A törpenóváknál a kitörések mellett gyors, véletlenszerű változás, a ``flickering'' is megfigyelhető. Ennek periódusa másodperces-perces nagyságrendű, amplitúdója pedig század-tized magnitúdó. A flickering forrása lehet a forró folt, a korong egyes részei, de a fehér törpe felszíne is.

Gyakoriak még a 8-40 s periódusú, nagyon kis amplitúdójú törpenóva-oszcillációk (DNO), valamint a nagyobb amplitúdójú, de instabil, változó periódusú kváziperiodikus oszcillációk (QPO). Ezeknek a fényváltozásoknak az oka még nem tisztázott.

A fénygörbén sok esetben egy púp is megjelenik, amelyet a forró foltnak a látóirányunkba történő befordulása okoz.

A törpenóvákat négy csoportba soroljuk: UGSS, UGSU, UGZ, UGWZ (3.71. ábra).

Az UGSS csillagok SS Cygni típusú változók, fényességük 2-6 magnitúdót nő egy-két nap alatt, majd néhány vagy tízegynéhány nap után elhalványodnak az eredeti fényességre. A felfényesedési ciklushossz tíztől néhány ezer napig terjed (Kiss, Mizser, Csizmadia 2006).

Az UGSU csillagok prototípusa az SU UMa, ezek 2 óránál rövidebb keringési idejű szoros kettős rendszerek. Fénygörbéjükön minden 3-10. ciklusban a szokásos maximumoknál 1-2 magnitúdóval fényesebb, és több mint ötször hosszabb ideig tartó szupermaximumokat figyelhetünk meg.

Az UGZ csillagok Z Camelopardalis típusú változók, ciklushosszuk 10-40 nap, amplitúdójuk 2-5 magnitúdó. Időnként a maximum után nem térnek vissza minimumba, hanem egy közbülső szinten, közel állandó fényességen maradnak több ciklusidőn keresztül (standstill).

Az UGWZ csillagok névadója a WZ Sagittae. Ezek a változók ritkán, de nagy amplitúdójú (6-8 magnitúdós) kitöréseket mutatnak, a maximun után sokszor kisebb utókitörések láthatók.

3.71. Ábra: A törpenóvák három altípusának képviselői: az SS Cyg (UGSS), a Z Cam (UGZ), és az SU UMa (UGSU) fénygörbéje az AAVSO adatbázisából (Csák, Kiss, Vinkó 2007).