Nóvák

A nóváknál a fehér törpe kísérője K-M típusú óriáscsillag. A robbanásszerű kifényesedést a fehér törpe felszínén beinduló termonukleáris reakció okozza. Az átáramló anyag felgyülemlik az akkréciós korong alján, ahol a nyomás és a hőmérséklet egyre nő. Ez olyan értéket érhet el, amikor beindul a H-He fúzió. A csillagon bekövetkező robbanás lefújja a felszíni réteget, ez a gázhéj akár néhány ezer km/s sebességgel tágulhat. A kitörés során a fényességnövekedés változatos, 7-19 magnitúdó lehet. A felszálló ág általában néhány napig tart, a maximum után a nóva lassan halványodik vissza az eredeti szintre.

Az elhalványodás ütemét $t_2$ és a $t_3$ időtartammal jellemzik, ami a 2 és a 3 magnitúdó fényességcsökkenést jelenti a maximum után (3.73. ábra). Ennek alapján csoportosíthatjuk nóvákat. NA-val a gyors nóvákat jelöljük, amelyek 100 napnál hamarabb halványodnak 3 magnitúdót. A lassú nóvák az NB alosztályba tartoznak, ezeknél $t_3 > 150$ nap. Az NC csillagok nagyon lassan halványodnak az akár több évig tartó maximum után.

A kitörés után a folyamat kezdődik elölről: beindul a tömegátadás, kialakul az akkréciós korong, és a fehér törpe felszíne újra melegedni kezd (Csák, Kiss, Vinkó 2007). A modellek szerint a nóvakitörések mintegy 10000 évente ismétlődhetnek. Néhány csillag esetében 10-50 évente figyelhető meg robbanás, ezeket visszatérő (rekurrens, NR) nóváknak nevezzük. E jelenséghez a modellek szerint nagy tömegű ( $>1,3 M_{\odot}$) fehér törpe és jelentős mértékű ( $>10^{-8} M_{\odot}/ev$) tömegátadás szükséges. A Tejútrendszerben mindössze 9 visszatérő nóvát ismerünk, a Nagy Magellán-felhőben kettőt. A legtöbb megfigyelt kitörést az RS Ophiuchi (6), az U Scorpii (6) és a T Pyxidis (5) produkálta.

3.72. Ábra: Nóva megjelenése (2 kép animálva, http://www.bav-astro.de/eruptive/sterne/pscty.shtml).

3.73. Ábra: Tipikus gyors nóva fénygörbéje. A $t_2$ és a $t_3$ időtartam a 2 és a 3 magnitúdó fényességcsökkenést jelenti a maximum után (Gőgh 2002).