A kozmológia, a világ eredetének kutatása az egyik
legrégibb tudomány, mégis szinte minden
részletében teljesen új.
Az utóbbi évtizedbena
földi óriástávcsövek és az
űrtávcsövek megfigyelései alapján teljesen
újra
kellett gondolni a Világegyetemről eddig kialakult
nézeteinket. A galaxisok korongjainak rotációja olyan, amelyet
nem látható, de gravitáló "sötét
anyag" jelenlétével lehet magyarázni.
A több milliárd
fényévre lévő galaxisokban
felvillanó szupernóvák halványabbak, nem a
várt fényességet mutatják. A
kozmikus mikrohullámú
háttérsugárzás
anizotrópiáját, intenzitásbeli
mintázatát
egyre jobb szögfelbontással vizsgálhatjuk. A
galaxisok szuperhalmazainak
térbeli eloszlása is furcsa inhomogenitást,
szálas szerkezetet mutat, nagy üres
buborékokkal. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az
Univerzum a kezdeti
néhány milliárd évben a
várakozásoknak megfelelően lassulva tágult, de egy
ideje valamilyen okból gyorsuló tágulásba
kezdett. Ezt a valamit, ami antigravitációs, taszító jellegű, ma „sötét energiának”
hívjuk, és ennek mibenléte a számos elképzelés ellenére még teljesen
ismeretlen.
A távoli múlt
A világegyetem korábbi állapotát kétféleképpen
térképezhetjük föl: megfigyeléssel és számításokkal. A távoli
galaxisokról, kvazárokról és környezetükről a
fény több milliárd évig utazott hozzánk, ezeket az objektumokat tehát több milliárd évvel ezelőtti állapotukban
figyelhetjük meg (így rajtuk keresztül a világegyetem korábbi állapotait is). A
távoli objektumok fénye eleve nagyon halvány, és a megfigyeléseket különösen
hátrányosan érinti a világegyetem tágulása, amely még tovább halványítja a távoli fényforrások látszó
fényességét.
A mai galaxisokat, különösen a mi Galaxisunkat
nagyon részletesen megfigyeljük, a világegyetem korábbi állapotait olyan
részletességgel tanulmányozzuk, amennyire csak lehet, és végül a látott
folyamatokra kozmológiai fejlődési modellt
illesztünk.
