Ha csak néhány galaxist is megnézünk, könnyen észrevehetjük, hogy nem látunk rá mindegyik galaxis lapjára, hanem síkjaik különböző szögekkel hajlanak a látóirányunkra. Vannak olyanok, amelyeket éppen az élükről látunk. Ezenkívül még egy nagyon szembetűnő tulajdonságukat figyelhetjük meg: nagyon változatos a külső megjelenésük. Vannak egészen szimmetrikus felépítésűek és vannak egészen szabálytalanok; vannak olyanok, amelyekben a csillagok eloszlása látszólag homogén és vannak, amelyekben bizonyos forma, spirálstruktúra fedezhető fel.
A galaxisok első osztályozása Edwin Hubble
nevéhez fűződik. A galaxisok osztályozása kizárólag a külső megjelenésük szerint történik. Hubble nagyon alapos és általános vizsgálatot végzett az extragalaktikus ``ködökre'', ez alapján dolgozta ki osztályozását. Ma is ez a legelterjedtebb, legismertebb osztályozása a galaxisoknak.Hubble négy nagy csoportba osztotta a galaxisokat, amelyeket a következőképpen jelölt:
E: elliptikus;
S, SB: a normál, valamint küllős spirál;
Irr: szabálytalan alakúak.
Az utolsó csoport kivételével a galaxisok alakja nagyrészt szimmetrikus. Némely elliptikus galaxis csaknem teljesen kereknek látszik. Ezt túl gyakorinak találta Hubble ahhoz, hogy véletlen legyen, ezért arra következtetett, hogy vannak teljesen gömbszimmetrikus galaxisok is. Némely elliptikus galaxis viszont egészen elnyúlt alakú.
Az elliptikus galaxisok a látszó alakjukon kívül alig különböznek egymástól. Az azonos lapultságú galaxisokra közel azonos fényességeloszlás jellemző. Hubble így az elliptikus galaxisokat lapultság alapján osztotta fel kisebb alcsoportokra. Ezt az E betű után egy szám jelzi, amely egyenlő a lapultság tízszeresével. Tehát ha a és b az ellipszis nagy-, illetve kistengelye, akkor a lapultság . Ez alapján az E0 csoportba tartozó teljes kereknek látszik. Érdekes, hogy E7-nél lapultabb galaxist nem ismerünk.
A spirálgalaxisokat nem lehet a lapultságuk alapján osztályozni, sokuk korong alakú, míg némelyik egy elliptikus galaxisra emlékeztet közepén egy kidudorodással. Hubble az osztályozás egyik kritériumaként a mag kiemelkedését és a spirális korong relatív méretét adta meg. Ezenkívül még a karok bonyolultsága, illetve a különböző kisebb egységekre való szétbomlásuk, valamint a karok feltekeredése a további kritériumok. Ezen kritériumok között nincs túl éles átmenet, de két alapvető alcsoportot mégis megkülönböztethetünk a spirálgalaxisokon belül. Vannak ún. ``normál'' spirálok és küllős spirálok, amelyeknél a spirálkarok a küllők végéről indulnak ki. Hubble ezeket két párhuzamosan lévő sorozatba rendezte, amelyekre a következő jelölést használjuk: S illetve SB, amelyen belül három alcsoport van.
A Hubble-szekvencia közepén átmeneti objektumok találhatók, amelyeket lentikuláris (lencse) galaxisoknak hívunk és S0 (normál lencse) illetve SB0-val (küllős lencse) jelölik. Ezeknek is három alcsoportja van.
A Hubble féle osztályozás illusztrációját ``Hubble-féle hangvillának'' szokták hívni, amely az 1. ábrán látható. Hubble idején ezt az osztályozást fejlődési útvonalnak is gondolták, ezért szokás a ``hangvilla'' bal oldalán lévő galaxisokat korai, a jobb oldaliakat kései galaxisoknak is hívni. Ma már tudjuk, hogy nincsen semmi kapcsolat az osztályozás és a fejlődés között.
Később mások finomították az osztályozást, illetve más alapokon is klasszifikálták a galaxisokat. Többek között de Vaucouleurs, Körmendy, Elmegreen és Elmegreen munkái a legjelentősebbek ezen a téren.