next up previous contents
Next: A szferoid komponensek Up: A Tejútrendszer morfológiája Previous: A korong komponensek   Contents

A csillagközi anyag

A csillagközi por és gáz a galaktikus síkban koncentrálódik, azon belül is a spirálkarokban sűrűbb. Ha éléről néznénk Galaxisunkat kívülről, akkor a síkban sötét sávot figyelhetnénk meg, hasonlóan az NGC 891-hez (16. ábra).

Figure 16.: Az NGC 891 galaxis (Jean-Charles Cuillandre, CFHT)
\resizebox*{8cm}{!}{\includegraphics{ngc891_1.eps}}

A csillagközi anyag globális feltérképezéséhez leginkább az infravörös méréseket, a HI 21 cm-es vonalon jelentkező emisszióját, valamint a CO sugárzás vizsgálatát használják. Ilyen vizsgálatokkal tárták fel a Tejútrendszerben lévő por és gáz eloszlását. A magtól 3$-$7 kpc távolságra molekuláris hidrogén és hideg por (a Nap távolságán belül), míg 3$-$25 kpc (a galaktikus korong széléig) atomos hidrogén található. Az atomos hidrogén becsült össztömege kb. $4 \cdot 10^{9} M_{\odot}$, a molekuláris hidrogéné kb. $10^{9} M_{\odot}$. A molekuláris hidrogént és port tartalmazó területek skálamagassága kb. 90 pc. Az atomos hidrogén skálamagassága a Napnál kb. 160 pc, de a magtól 12 kpc-re ez hirtelen megnő, eléri a 800 pc-et. Ezen kívül az eloszlás közepe elhajlik a Galaxis síkjától, a maximális eltérés 15$^{\circ}$. Ezt nevezzük warpnak. Jelenleg sem értjük teljesen, hogy miért is létezik, de annyit már sikerült kimutatni, hogy pusztán egy másik galaxis perturbációja nem elég a kialakulásához.

Hidrogénfelhőket magas galaktikus szélességeken is találunk. Legtöbbjük nagy negatív radiális sebességgel rendelkezik (ami azt jelent, hogy közelednek hozzánk), akár 400 km/s-ot is elérhetik. Ezeket nagysebességű felhőknek hívják. Kialakulásukra az az elképzelés érvényes, hogy ezek szupernóvarobbanások által kidobott felhők. Ahogy távolodtak lehűltek és most visszahullnak a galaktikus síkra. Távolságukat nem ismerjük. Ezt az elméletet Galaktikus forrás modellnek nevezik.

Kimutatható egy nagyon forró, ritka gáz létezése kb. 50 kpc távolságig. Ezt magasan ionizált elemek ultraibolyában jelentkező elnyelési vonalaival mutatták ki. Nem ismerjük sem a távolságát, sem kialakulásának okát. Ezt a gázt koronális gáznak hívjuk.

Egy másik nagy galaktikus szélességű jelenség a Magellán-áram. Ez egy keskeny sávban tapasztalt HI emisszió, ami eléri a Magellán Felhőket és több mint $180^{\circ}$-ot ível át az égen. Valószínűleg kb. 200 millió évvel ezelőtti galaxisközelítés eredménye.


next up previous contents
Next: A szferoid komponensek Up: A Tejútrendszer morfológiája Previous: A korong komponensek   Contents
2003-01-23