A szferoid komponensek

A vékony korong skálamagassága fokozatosan nő a galaxismag felé haladva. Kb. 1 kpc távolságra a magtól találkozik a dudorral (bulge). Ez már teljesen elkülönül a korongtól és körülveszi a magot.

A Tejútrendszer legbelső 100 pc-es távolsága csak nagyon részlegesen ismert, mivel nagyon nehéz megfigyelni. A látható tartományban 30 magnitúdós elnyelés van a mag irányában. Az 1 $\mu$m alatti hullámhosszakon szintén nem figyelhető meg, csak az ennél hosszabb hullámhosszakon (infravörös, mikrohullám, rádióhullám) lehet érdemleges megfigyeléseket folytatni. Itt viszont az a gond, hogy más galaxisokat nem tudunk kellő felbontással detektálni ezeken hosszabb hullámhosszakon, így nem tudjuk kellőképpen összehasonlítani a megfigyeléseinket más galaxisokkal. Tehát leginkább rádió és infravörös hullámhosszakon készült térképek készültek erről a területről, kb 1'' -es felbontóképességgel. Ezen kívül kevés interferometrián alapuló vizsgálat is készült, ami jóval nagyobb felbontóképességű.

A legbelső területek erős aktivitásúak, aminek természete teljesen ismeretlen. Ezen tartomány rotációs görbéjének vizsgálata alapján $0,5$ pc-en belül kb. $3,5 \cdot 10^{6} M_{\odot}$ tömeg található. Nagy valószínűséggel egy központi nagytömegű fekete lyuk található ott. Több vizsgálat is történt a Tejútrendszer közepének meghatározására. Az első, amely megindította a vizsgálatokat 1930-ban volt, amikor is Karl Jansky egy rádióforrást fedezett fel a Sagittarius csillagkép irányából. Ez a belső 8 pc nagyságú területről származó sugárforrás három komponensből áll:

$-$ Sgr A Kelet: nem termális sugárzás, héjszerű megjelenéssel. Valószínűleg egy fiatal, 100 $-$ 5000 éves szupernóvamaradvány.

$-$ Sgr A Nyugat: termális sugárzás. $1,5^{\prime}$-re található a Sgr A Kelet középpontjától. Ez egy szokatlan HII régió, amely egy ``minispirálra'' hasonlít.

$-$ Sgr A$^{*}$: erős, fel nem bontható, pontszerű rádiósugárzás. A Sgr A Nyugat közelében található.

A Tejútrendszer közepének a Sgr A$^{*}$-t tekintik. A Sgr A Nyugat körül ionizált anyagszálak figyelhetőek meg. A Sgr A emissziós spektrumában abszorpciós vonalak figyelhetőek meg negatív radiális sebességgel, ami arra utal, hogy ott kifelé haladó anyagfelhő található, amely kb. 50 km/s-os sebességgel közeledik. Ezt 3 kpc-es táguló karnak hívjuk.

A központból kifelé haladva egyéb érdekességek figyelhetők meg. Kb. 2 pc-ig ionizált gáz található, ezen kívül már semleges anyag van, amely meleg port és molekulákat tartalmaz. 2 és 8 pc között van egy forgó molekulagyűrű, amely körülveszi a magot. Ugyanebben a tarományban található még két $\gamma$-forrás. Az egyik 511 keV-on, a másik $1,8$ MeV-on jelentkezik. Ez utóbbi valószínűleg egy fiatal szupernóvamaradványtól származik. Kifelé haladva kb. 700 pc-ig egy gyorsan forgó HI korong található.

A magot övezi a központi dudor (bulge). A csillagok eloszlását a dudorban csillagszámlálással végezték. A dudor belsejében $\nu(R) \sim R^{-1,8}$, kifelé haladva meredekebbé válik az eloszlás. A bulge nem jellemezhető egyetlen populációval sem, mindkettőből van összetevő. Amit a dudorról tudunk, legnagyobb mértékben a különböző ablakokon keresztül ismerjük. A legismertebb a Baade-ablak, amely 550 pc-re halad el a galaxismagtól. Korábban azt hitték a dudorról, hogy gömbszimmetrikus, azonban a benne található AGB csillagok (ezek az R tarományban fényesek) vizsgálata rámutatott arra, hogy elnyúlt alakú. Tehát a Tejútrendszer egy küllős spirálgalaxis. Ezenkívül még a látóirányra is hajlik kb. 45$^{\circ}$-kal.

Kb. $10 - 20 ^{\circ}$-os galaktikus szélességeken már nem a dudort látjuk, hanem a halo válik dominánssá. Kb. 1 kpc távolságnál a csillagok populációja is megváltozik. A halo a Tejútrendszer legkiterjedtebb és legritkább része. Legfeltűnőbb részei a gömbhalmazok. Ezek azonban a teljes halopopulációnak csak az 1%-át teszik ki. A közeli mező halocsillagokat jól lehet vizsgálni, ezek nagy sajátmozgású csillagok.

Ha meghatározzuk azoknak a csillagoknak az össztömegét, amelyekből az összluminozitás származik, akkor jóval kisebb tömeg adódik, mint amit a rotációs görbéből kapunk. Ez, valamint a warp jelenléte is arra utal, hogy sötét anyag halo is található Galaxisunkban. Ez valószínűleg halvány, törpe csillagokból (barna törpék, vörös törpék, fehér törpék, neutroncsillagok) áll.