4.1. Az diagram

Az diagram periódikus változócsillagok hosszútávú viselkedésének tanulmányozására szolgál. Legyen például egy fedési kettős általunk megfigyelt minimum-időpontja, pedig a csillag korábban meghatározott efemeriséből számítható minumum-időpont ( az epocha, a periódus, pedig a ciklusszám). Az értéke ekkor:

$$O-C=T_{obs}-T_{calc}.$$

kiszámításához természetesen előbb meg kell határoznunk, hogy és között hány egész ciklus telt el. Az értéket az (vagy az azzal ekvivalens idő) függvényében ábrázolva kapjuk az diagramot, ami mivel egész szám nem folytonos görbe, de sok pont esetén kvázi-folytonosnak tekinthető.

Ha a csillag periódusa nem változik, a diagramon a pontok az érték körül szórnak, pontatlanul meghatározott periódus esetén egy pozitív, vagy negatív meredekségű egyenes illeszthető az értékekre attól függően, hogy a csillag tényleges periódusa hosszabb, vagy rövidebb a számítottnál. Folyamatos periódusváltozás esetén magasabb fokú függvénnyel írható le a ponthalmaz. Az ilyen változásnak már fizikai okai vannak: pulzáló változók esetén a csillagfejlődés tettenéréséről³ van szó, kettőscsillagokban a két komponens közötti tömegátadás/tömegvesztés a lehetséges magyarázat. Periódikusan változó diagramot egy láthatatlan másod- vagy harmadkomponens jelenléte idézhet elő (fényidő-effektus), vagy fedési kettősökben az apszisvonal-vándorlás (ilyenkor a fő- és a mellék-minimumokra kiszámolt értékek ellentétes fázisban változnak).

A fentieket két, általam mért változócsillag példáján keresztül illusztrálom a következőkben.