4.2. HV Ursae Majoris

A HV Ursae Majoris (= HD 103576 = HIP 58157, $\left\langle V\right\rangle =8.69$ , $\Delta V=0.28$ ) fényváltozásának periodikus mivoltát az 1989-ben pályára állított Hipparcos asztrometriai műhold fedezte fel. A kimért fénygörbéje alapján RRc típusú pulzáló változócsillagként katalogizálták.

**10. ábra:** A HV UMa standard V fényesség és Strömgren-színindex fázisdiagramjai.
$\resizebox* {15cm}{!}{\includegraphics{abra/hvuma_str.eps}}$

**11. ábra:** A Hipparcos mérések új efemerissel készített fázisdiagramja. (a) első közelítésben, (b) a pontosított efemerissel.
$\resizebox* {9cm}{!}{\includegraphics{abra/hvuma_hip.eps}}$

Először 1999 márciusában mértem a csillag fényváltozását a Szegedi Csillagvizsgáló 40 cm-es Cassegrain távcsövére szerelt Optec SSP-5A fotométerrel, Johnson $UBV$ szűrőkön keresztül. Az öt órát lefedő méréssel 0.2 magnitúdós fényváltozást sikerült kimutatnom, de a komolyabb vizsgálathoz több mérésre lett volna szükség, amiket a rossz időjárás miatt nem tudtam elvégezni. Legközelebb 1999 júniusában volt alkalmam mérni a csillagot a spanyolországi Sierra Nevada Obszervatórium 90 cm-es távcsövével. A detektor egy ötcsatornás Strömgren $uvby$ $\beta$ spektrofotométer volt. Mindkét esetben differenciális fotometriát végeztem, az összehasonlító csillag a HD 103050 ( $V=8.45$ , $B-V=0.54$ , $b-y=0.335$ , $m_{1}=0.149$ , $c_{1}=0.381$ ) volt. A HV UMa általam mért standard $V$ és Strömgren színgörbéit a 10. ábrán mutatom be.

A mért fénygörbe azt sugallta, hogy fényesség minimumok különböző mélységűek (csak egy minimumot tudtam kimérni), ami fedési kettős rendszerekben gyakran előfordul; ezért a periódus meghatározásához első közelítésben a Hipparcos-adatokból származó periódus (0,355385 nap) kétszeresét vettem (0,71077 nap), és az általam mért minimum-időpontot eltoltam 0,355385 nappal. Az így kapott új efemerissel elkészítettem a Hipparcos mérések fázisdiagramját (11.a ábra). A fázisdiagramról leolvasható csúszást ( $\Delta \phi \simeq 0,1$ ) figyelembe véve újraszámoltam a periódust, amivel a saját és a Hipparcos mérések helyes fázisdiagramját el tudtam készíteni (10. és 11.b ábra). A végleges, pontosított efemeris így:

$\begin{displaymath} HJD_{min}=(2451346,743\pm 0,001)+0,7107523(3)\cdot E.\end{displaymath}$

A fénygörbe alakja és a színindex-változás hiánya $-$ tulajdonképpen csak az effektív hőmérséklettel korreláló $b-y$ színindex menetében mérhető minimális változás $-$ alapján biztosra vehető, hogy a HV Ursae Majoris nem pulzáló RRc, hanem kontakt fedési W UMa típusú változócsillag. Szintén a fedési kettősség tényét erősíti az is, hogy a témavezetőm által a torontói David Dunlap Obszervatórium 188 cm-es távcsövének Cassegrain-spektrográfjával a csillagról felvett közepes felbontású spektrumokban a kettős rendszer másodkomponensének színképvonalai is megjelennek.

Eredményeinket a csillag teljes fotometriai és spektroszkópiai analízisével együtt az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikáltuk (Csák et al., 2000a).