A HV Ursae Majoris (= HD 103576 = HIP 58157,
,
) fényváltozásának periodikus mivoltát az 1989-ben pályára
állított Hipparcos asztrometriai műhold fedezte fel. A kimért fénygörbéje alapján
RRc típusú pulzáló változócsillagként katalogizálták.
![]()
|
Először 1999 márciusában mértem a csillag fényváltozását a Szegedi Csillagvizsgáló
40 cm-es Cassegrain távcsövére szerelt Optec SSP-5A fotométerrel, Johnson
szűrőkön keresztül. Az öt órát lefedő méréssel 0.2 magnitúdós fényváltozást
sikerült kimutatnom, de a komolyabb vizsgálathoz több mérésre lett volna szükség,
amiket a rossz időjárás miatt nem tudtam elvégezni. Legközelebb 1999 júniusában
volt alkalmam mérni a csillagot a spanyolországi Sierra Nevada Obszervatórium
90 cm-es távcsövével. A detektor egy ötcsatornás Strömgren
spektrofotométer volt. Mindkét esetben differenciális fotometriát végeztem,
az összehasonlító csillag a HD 103050 (
,
,
,
,
) volt. A HV UMa általam mért standard
és Strömgren színgörbéit a 10. ábrán mutatom be.
A mért fénygörbe azt sugallta, hogy fényesség minimumok különböző mélységűek
(csak egy minimumot tudtam kimérni), ami fedési kettős rendszerekben gyakran
előfordul; ezért a periódus meghatározásához első közelítésben a Hipparcos-adatokból
származó periódus (0,355385 nap) kétszeresét vettem (0,71077 nap), és az általam
mért minimum-időpontot eltoltam 0,355385 nappal. Az így kapott új efemerissel
elkészítettem a Hipparcos mérések fázisdiagramját (11.a ábra).
A fázisdiagramról leolvasható csúszást (
) figyelembe
véve újraszámoltam a periódust, amivel a saját és a Hipparcos mérések helyes
fázisdiagramját el tudtam készíteni (10. és 11.b
ábra). A végleges, pontosított efemeris így:
A fénygörbe alakja és a színindex-változás hiánya tulajdonképpen csak
az effektív hőmérséklettel korreláló
színindex menetében mérhető
minimális változás
alapján biztosra vehető, hogy a HV Ursae Majoris
nem pulzáló RRc, hanem kontakt fedési W UMa típusú változócsillag. Szintén a
fedési kettősség tényét erősíti az is, hogy a témavezetőm által a torontói David
Dunlap Obszervatórium 188 cm-es távcsövének Cassegrain-spektrográfjával a csillagról
felvett közepes felbontású spektrumokban a kettős rendszer másodkomponensének
színképvonalai is megjelennek.
Eredményeinket a csillag teljes fotometriai és spektroszkópiai analízisével együtt az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikáltuk (Csák et al., 2000a).