A HV Ursae Majoris (= HD 103576 = HIP 58157, , ) fényváltozásának periodikus mivoltát az 1989-ben pályára állított Hipparcos asztrometriai műhold fedezte fel. A kimért fénygörbéje alapján RRc típusú pulzáló változócsillagként katalogizálták.
|
Először 1999 márciusában mértem a csillag fényváltozását a Szegedi Csillagvizsgáló 40 cm-es Cassegrain távcsövére szerelt Optec SSP-5A fotométerrel, Johnson szűrőkön keresztül. Az öt órát lefedő méréssel 0.2 magnitúdós fényváltozást sikerült kimutatnom, de a komolyabb vizsgálathoz több mérésre lett volna szükség, amiket a rossz időjárás miatt nem tudtam elvégezni. Legközelebb 1999 júniusában volt alkalmam mérni a csillagot a spanyolországi Sierra Nevada Obszervatórium 90 cm-es távcsövével. A detektor egy ötcsatornás Strömgren spektrofotométer volt. Mindkét esetben differenciális fotometriát végeztem, az összehasonlító csillag a HD 103050 (, , , , ) volt. A HV UMa általam mért standard és Strömgren színgörbéit a 10. ábrán mutatom be.
A mért fénygörbe azt sugallta, hogy fényesség minimumok különböző mélységűek (csak egy minimumot tudtam kimérni), ami fedési kettős rendszerekben gyakran előfordul; ezért a periódus meghatározásához első közelítésben a Hipparcos-adatokból származó periódus (0,355385 nap) kétszeresét vettem (0,71077 nap), és az általam mért minimum-időpontot eltoltam 0,355385 nappal. Az így kapott új efemerissel elkészítettem a Hipparcos mérések fázisdiagramját (11.a ábra). A fázisdiagramról leolvasható csúszást ( ) figyelembe véve újraszámoltam a periódust, amivel a saját és a Hipparcos mérések helyes fázisdiagramját el tudtam készíteni (10. és 11.b ábra). A végleges, pontosított efemeris így:
A fénygörbe alakja és a színindex-változás hiánya tulajdonképpen csak az effektív hőmérséklettel korreláló színindex menetében mérhető minimális változás alapján biztosra vehető, hogy a HV Ursae Majoris nem pulzáló RRc, hanem kontakt fedési W UMa típusú változócsillag. Szintén a fedési kettősség tényét erősíti az is, hogy a témavezetőm által a torontói David Dunlap Obszervatórium 188 cm-es távcsövének Cassegrain-spektrográfjával a csillagról felvett közepes felbontású spektrumokban a kettős rendszer másodkomponensének színképvonalai is megjelennek.
Eredményeinket a csillag teljes fotometriai és spektroszkópiai analízisével együtt az Astronomy and Astrophysics folyóiratban publikáltuk (Csák et al., 2000a).