4. Új változócsillagok klasszifikációja

Ahhoz, hogy egy új változócsillag bekerüljön az ismert változókat tartalmazó katalógusokba, meg kell határoznunk a legalapvetőbb fotometriai paramétereit. Ezek periódikus változók esetén a változás periódusa és típusa, valamint a csillag maximális (pulzáló változók esetén), vagy minimális (fedési kettősök) fényességének epocha.

A fénygörbe alakján alapuló típusbasorolás nagyon bizonytalan. A pontos klasszifikációhoz mindenféleképpen többszínfotometriai, vagy spektroszkópiai mérések szükségesek. A viszonylag könnyen mérhető Johnson színindex változása pulzáló csillagok esetén elég jelentős, és a színváltozás a fényváltozással ellentétes fázisban történik; ezen kívül a színindex átlagos értéke is nagyon informatív, és sokszor eldönti, hogy pulzáló, vagy fedési kettős változóval van-e dolgunk.

Az időmérés pontatlansága nagyban befolyásolja az időmérésből származó periódus pontosságát, de hosszútávú megfigyelésekkel többek között lehetőségünk adódik a változócsillag periódusának pontosítására. Legyen a csillag periódusa, és pedig két különböző időpontban megfigyelt fényesség-maximum (vagy minimum), amelyek közöt számú periódus telt el. Az időpontok szórásai legyenek és (az időpont meghatározás pontossága általában nap). Ekkor

$$E\cdot P=T_{E}-T_{0}\pm \sqrt{\left( \sigma ^{2}_{0}+\sigma ^{2}_{E}\right) }.$$

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy . Így

$$E\cdot P=T_{E}-T_{0}\pm \sigma \sqrt{2},$$

amiből

$$P=\frac{T_{E}-T_{0}}{E}\pm \frac{\sigma }{E}\sqrt{2}.$$

Jól látszik, hogy nagy időintervallumot (sok -t) átfogó megfigyelések segítségével jelentősen csökkenthető a periódus szórása (Batten, 1973).