<<vissza    tartalom    tovább>>
 

I. RÖVID ÁTTEKINTÉS A PULZÁLÓ VÁLTOZÓCSILLAGOKRÓL
 

   A puzáló változócsillagok megfigyelt változásainak oka a csillag légkörének (ill. a légkör egyes tartományainak) periodikus összehúzódása és kitágulása. A pulzáció lehet radiális (a csillag végig gömb alakú marad), illetve nemradiális (a külső rétegekben haladó hullámok alakulnak ki). A pulzáció csak bizonyos csillagfejlődési állapotokban stabil, ezért ezek a változók a Hertzsprung-Russell-diagram (továbbiakban: HRD) egy jól elkülönülő részén - az instabilitási sávban - találhatók.
   Az instabilitási sáv pulzáló változóinak főbb típusai csökkenő sugárzási teljesítmény (luminozitás) szerint: cefeidák, W Virginis, RR Lyrae, d Scuti, ZZ Ceti típusú változók (Marik, 1989).

 
1. ábra. Pulzáló változócsillagok a Hertzsprung-Russell-diagramon (Becker 1998)

   A fenti, ma már klasszikusnak nevezhető felosztás az elmúlt évek intenzív kutatásainak révén új típusokkal, altípusokkal egészült ki. Az alábbiakban vázlatosan ismertetem az újabb típusokat (Becker, 1998), majd a két vizsgált csillaggal párhuzamba állítható RR Lyrae és d Scuti változókról részletes leírást adok.

   Az RR Lyrae típusú változók pulzációs periódusa 0,2-2,4 nap közötti értékű, de jellemzően 0,5 nap körüli. Abszolút vizuális fényességük +1,3 és +0,3 magnitúdó közé esik, luminozitásuk 40-90 L¤ (L¤= a Nap luminozitása), sugaruk átlagosan 5 R¤. II. populációs, tehát öreg, fémszegény csillagok; tömegük kb. 0,5 M¤ (naptömeg). Három csoportot különböztetnek meg fénygörbéik alapján (Bailey nyomán): ab  típus: alapmódusú pulzáció, nagyobb amplitúduó, hosszabb periódus, aszimmetrikus fénygörbe, kisebb felszíni hőmérséklet, gyakoribb előfordulás; c típus: pulzáció az első felharmonikus módban, közel szinuszos fénygörbe; d, vagy kétmódusú típus: ez a legritkább (jelenleg kb. 40-et ismerünk), pulzációjukban az alap- és első felharmonikus módus egyszerre jelen van, a periódusidők aránya: P1/P0~0.746±0.002. Gyanítható, hogy az RRd típus átmeneti fázist jelent az alap- ill. első felharmonikus módban pulzáló ab és c típusok között; más szavakkal: az RRd csillagok éppen módusváltáson esnek át. Egyébként az efféle módusváltás megfigyelhető a félszabályos és Mira típusú pulzáló változócsillagok között is. (Ha már a módusok számánál tartunk, meg kell említenem, hogy az RR Lyrae típusú AC And három módusban pulzál: alapmódus, első és második felharmonikus.)
   Az RR Lyrae csillagokat halmazváltozóknak is nevezik, utalva arra, hogy nagy számban fordulnak elő gömbhalmazokban. A cefeida és W Virginis típusú csillagokhoz hasonlóan ezekre a csillagokra is érvényes egy elég jól meghatározott periódus-luminozitás összefüggés, ezért jó távolságindikátorok. Kisebb luminozitásuk miatt nem használhatók akkora távolságokra, mint a cefeidák, de ezt ellensúlyozza gyakori előfordulásuk. Jelenleg közel 15000 RR Lyrae változót ismerünk (GCVS, Alcock et al. 1996). A Galaxisunkban található gömbhalmazok távolságát a bennük gyakori RR Lyrae csillagokkal állapították meg, de nagyon jól használhatók távolságmérésre Galaxisunkon belül, és extragalaktikus távolságokra is közel 1 Mpc távolságig.
   Némelyik RR Lyrae fénygörbéje jellegzetes változást mutat. Az effektus időben változó fázisú, kis amplitúdójú szinuszos moduláció, ami a fénygörbét a felszálló ág és a maximum környékén torzítja el. A jelenséget felfedezőjéről Blazsko-effektusnak nevezték el. A torzulás periodikus, periódusideje általában 20-40 nap. Némelyik csillagnál a Blazsko-effektus amplitúdója is változást mutat. Az effektust eredete még vitatott. Megjegyzem, hogy maga a típus névadója, az RR Lyrae is Blazsko-effektust mutat, tehát nem tipikus RR Lyrae csillag (további részletekre vonatkozóan l.: Cooper & Walker 1992, Maran 1994).
   A d Scuti típusú csillagok a HRD-n az instabilitási sáv és a fősorozat metszéspontjának környékén helyezkednek el. Rövid periódusú, kis amplitúdójú változócsillagok (periódusidő: 30 perc - 8 óra; ampl. < 0.5 mag., jellemzően néhány századmagnitúdó). Általában multiperiodikus változást mutatnak. Sok d Scuti pulzációja nemradiális, de előfordul radiális és nemradiális módusok keveréke is. A d Scuti típusúak - ellentétben az RR Lyrae-kkel - általában I. populációs fiatal, fémgazdag csillagok, luminozitásuk 5-10 L¤, tömegük 1-2 M¤, sugaruk 1-2 R¤.
   A hosszú periódusú d Scuti és a rövid periódusú RR Lyrae csillagok fénygörbéi hasonlíthatnak egymásra, ám - amint a fentiekből is láthatjuk - a két típus a fizikai paraméterekben jelentősen eltér egymástól, amit még az is jelez, hogy a kétféle csillag fényesség és radiális sebesség változásai között eltérő fáziskülönbség tapasztalható. Általában kijelenthetjük, hogy pusztán a fénygörbék alapján nem lehet különbséget tenni e két osztály csillagai között, így valódi, fizikai alapokon nyugvó szétválasztás csak a legfontosabb jellemzők (tömeg, sugár, effektív hőmérséklet, stb.) ismeretében tehető.
 

 
<<vissza    tartalom    tovább>>