<<vissza tartalom
tovább>>
I. RÖVID ÁTTEKINTÉS A PULZÁLÓ
VÁLTOZÓCSILLAGOKRÓL
A puzáló változócsillagok megfigyelt
változásainak oka a csillag légkörének
(ill. a légkör egyes tartományainak) periodikus összehúzódása
és kitágulása. A pulzáció lehet radiális
(a csillag végig gömb alakú marad), illetve nemradiális
(a külső rétegekben haladó hullámok alakulnak
ki). A pulzáció csak bizonyos csillagfejlődési
állapotokban stabil, ezért ezek a változók
a Hertzsprung-Russell-diagram (továbbiakban: HRD) egy jól
elkülönülő részén - az instabilitási
sávban - találhatók.
Az instabilitási sáv pulzáló
változóinak főbb típusai csökkenő
sugárzási teljesítmény (luminozitás)
szerint: cefeidák, W Virginis, RR Lyrae, d
Scuti, ZZ Ceti típusú változók (Marik, 1989).
1. ábra. Pulzáló változócsillagok
a Hertzsprung-Russell-diagramon (Becker 1998)
A fenti, ma már klasszikusnak nevezhető felosztás
az elmúlt évek intenzív kutatásainak révén
új típusokkal, altípusokkal egészült ki.
Az alábbiakban vázlatosan ismertetem az újabb típusokat
(Becker, 1998), majd a két vizsgált csillaggal párhuzamba
állítható RR Lyrae és d
Scuti változókról részletes leírást
adok.
a Cygni: kvázi-periodikus,
A színképtípusú szuperóriás csillagok,
amplitúdójuk kb. 0.1 mag., periódusidejük széles
tartományban változik néhány nap és
néhány hét között; pulzációjuk
számos nemradiális módust mutat.
b Cephei, v. b
Canis Majoris: korai B színképtípusú csillagok,
periódusidejük néhány óra, amplitúdójuk
0.1 mag. körüli. Pulzációjuk sokszor multiperiodikus,
néhány esetben nemradiális p-módus jelenléte
is kimutatható.
SPB (Short Peroid B-type), v. 53 Persei: B típusú
csillagok, fotometriai, vagy spektroszkópiai periódusidejük
meghaladja a 9 órát. Pulzációjukban multiperiodicitás,
és a nemradiális g-módus is kimutatható.
Be: gyorsan forgó, tömegükből veszítő,
B típusú csillagok. Feltételezetten pulzációból
eredő, kis amplitúdójú, kváziperiodikus
fényességváltozást mutatnak.
SX Phoenicis: II. populációs, szubtörpe
csillagok, a d Scutival ekvivalens osztály.
Periódusuk néhány óra, amplitúdójuk
kisebb, mint 0.7 mag. Pulzációjukban több radiális
és nemradiális módus is jelen van.
g Doradus: az egyik legújabb
osztály, hasonló a d Scutihoz.
A HRD-n a d Scuti insatabilitási sáv
hidegebb szélén helyezkednek el.
SO (Solar-type Oscillator): globális, nemradiális,
akusztikus oszcillációt (p- és/vagy g-módus)
mutató csillagok. Jelenleg nagyon kevés ilyen csillagot ismerünk.
Anomális Cefeidák: az RR Lyrae-khez hasonló,
de nagyobb luminozitású csillagok.
Hidrogénszegény csillagok: színképükben
gyengék a hidrogénvonalak, vagy teljesen hiányoznak.
Pulzáló változók, periódusuk 0,1-40
nap. Altípusok: R CrB (l. lejjebb), HdC (Hydrogen-deficient Carbon),
eHe (extreme Helium).
R Coronae Borealis: hidrogénszegény, széngazdag,
eruptív változócsillagok, amelyek kváziperiodikus,
pulzációs eredetű változást is mutatnak
(periódus 30-100 nap), amplitúdójuk nagyobb, mint
1 magnitúdó.
Az RR Lyrae típusú változók
pulzációs periódusa 0,2-2,4 nap közötti
értékű, de jellemzően 0,5 nap körüli.
Abszolút vizuális fényességük +1,3 és
+0,3 magnitúdó közé esik, luminozitásuk
40-90 L¤ (L¤=
a Nap luminozitása), sugaruk átlagosan 5 R¤.
II. populációs, tehát öreg, fémszegény
csillagok; tömegük kb. 0,5 M¤
(naptömeg). Három csoportot különböztetnek meg
fénygörbéik alapján (Bailey nyomán): ab
típus: alapmódusú pulzáció, nagyobb
amplitúduó, hosszabb periódus, aszimmetrikus fénygörbe,
kisebb felszíni hőmérséklet, gyakoribb előfordulás;
c típus: pulzáció az első felharmonikus
módban, közel szinuszos fénygörbe; d, vagy kétmódusú
típus: ez a legritkább (jelenleg kb. 40-et ismerünk),
pulzációjukban az alap- és első felharmonikus
módus egyszerre jelen van, a periódusidők aránya:
P1/P0~0.746±0.002. Gyanítható, hogy az RRd típus
átmeneti fázist jelent az alap- ill. első felharmonikus
módban pulzáló ab és c típusok között;
más szavakkal: az RRd csillagok éppen módusváltáson
esnek át. Egyébként az efféle módusváltás
megfigyelhető a félszabályos és Mira típusú
pulzáló változócsillagok között is.
(Ha már a módusok számánál tartunk,
meg kell említenem, hogy az RR Lyrae típusú AC And
három módusban pulzál: alapmódus, első
és második felharmonikus.)
Az RR Lyrae csillagokat halmazváltozóknak
is nevezik, utalva arra, hogy nagy számban fordulnak elő gömbhalmazokban.
A cefeida és W Virginis típusú csillagokhoz hasonlóan
ezekre a csillagokra is érvényes egy elég jól
meghatározott periódus-luminozitás összefüggés,
ezért jó távolságindikátorok. Kisebb
luminozitásuk miatt nem használhatók akkora távolságokra,
mint a cefeidák, de ezt ellensúlyozza gyakori előfordulásuk.
Jelenleg közel 15000 RR Lyrae változót ismerünk
(GCVS, Alcock et al. 1996). A Galaxisunkban található gömbhalmazok
távolságát a bennük gyakori RR Lyrae csillagokkal
állapították meg, de nagyon jól használhatók
távolságmérésre Galaxisunkon belül, és
extragalaktikus távolságokra is közel 1 Mpc távolságig.
Némelyik RR Lyrae fénygörbéje
jellegzetes változást mutat. Az effektus időben változó
fázisú, kis amplitúdójú szinuszos moduláció,
ami a fénygörbét a felszálló ág
és a maximum környékén torzítja el. A
jelenséget felfedezőjéről Blazsko-effektusnak
nevezték el. A torzulás periodikus, periódusideje
általában 20-40 nap. Némelyik csillagnál a
Blazsko-effektus amplitúdója is változást mutat.
Az effektust eredete még vitatott. Megjegyzem, hogy maga a típus
névadója, az RR Lyrae is Blazsko-effektust mutat, tehát
nem tipikus RR Lyrae csillag (további részletekre vonatkozóan
l.: Cooper & Walker 1992, Maran 1994).
A d Scuti típusú
csillagok a HRD-n az instabilitási sáv és a fősorozat
metszéspontjának környékén helyezkednek
el. Rövid periódusú, kis amplitúdójú
változócsillagok (periódusidő: 30 perc - 8 óra;
ampl. < 0.5 mag., jellemzően néhány századmagnitúdó).
Általában multiperiodikus változást mutatnak.
Sok d Scuti pulzációja nemradiális,
de előfordul radiális és nemradiális módusok
keveréke is. A d Scuti típusúak
- ellentétben az RR Lyrae-kkel - általában I. populációs
fiatal, fémgazdag csillagok, luminozitásuk 5-10 L¤,
tömegük 1-2 M¤,
sugaruk 1-2 R¤.
A hosszú periódusú d
Scuti és a rövid periódusú RR Lyrae csillagok
fénygörbéi hasonlíthatnak egymásra, ám
- amint a fentiekből is láthatjuk - a két típus
a fizikai paraméterekben jelentősen eltér egymástól,
amit még az is jelez, hogy a kétféle csillag fényesség
és radiális sebesség változásai között
eltérő fáziskülönbség tapasztalható.
Általában kijelenthetjük, hogy pusztán a fénygörbék
alapján nem lehet különbséget tenni e két
osztály csillagai között, így valódi, fizikai
alapokon nyugvó szétválasztás csak a legfontosabb
jellemzők (tömeg, sugár, effektív hőmérséklet,
stb.) ismeretében tehető.
<<vissza tartalom
tovább>>