A HW Virginist (=
,
magnitúdó,
nap), mint változócsillagot 14 éve ismerjük (Menzies, 1986),
előtte mint UV-pontforrás volt ismeretes (Carnochan & Wilson, 1983).
A csillagot 2000 májusában összesen négy éjszakán mértem differenciális fotometriát
alkalmazva (összehasonlító: GSC 5528-0591, ellenőrző csillag: GSC 5528-1273)
a Szegedi Tudományegyetem 28 cm-es távcsövével és ST-6-os CCD-kamerájával. A
mérések túlnyomórészt Johnson szűrőn keresztül történtek, egy éjszakán
használtam Johnson
szűrőt. Az
szűrős mérések fázisdiagramja
a 12. ábrán látható. A fénygörbén elég erős reflexiós effektus
figyelhető meg, amit a kettős rendszer nagyon forró főkomponensének a hideg
mellékkomponensről visszaverődő sugárzása okoz.
![]()
|
A főminimum időtartama kb. 20 perc, ezért a jó időfelbontás végett az egyes CCD-felvételeket viszonylag rövid, 30 másodperces expozíciókkal készítettem; így viszont romlott a fénygörbe jel/zaj viszonya.
A négy éjszakányi mérés során három fő- és két mellékminimum időpontját tudtam kimérni, valamint témavezetőm 2000 májusi, piszkéstetői spektrofotometriai méréseiből (60/90/180 cm-es Schmidt-távcső + objektívprizma) is sikerült három fő- és egy mellékminimum időpontot meghatározni.
Az új minimum-időpontok ismeretében elkészítettem a csillag saját méréseimmel
frissített diagramját (13. ábra), amihez összegyűjtöttem
a szakirodalomban fellelhető összes mérést a csillagról, de a mellékminimum
időpontokat nem ábrázoltam, mert ezek pontatlansága lényegesen nagyobb, mint
a mély és éles főminimum időpontjaié. A számításhoz először a Çakirli és
Devlen (1999) által publikált efemerist használtam:
A 13. ábra pontjaira első ránézésre egy folyamatos
periódus-változásra utaló parabola, vagy két egyenes szakasz illeszthető. Folyamatos
periódus-változás fedési-kettős rendszerekben
mint már említettem
legegyszerűbben a két komponens közötti folyamatos tömegátadással magyarázható.
Folyamatos tömegátadás a belső Lagrange-ponton keresztül szokott történni, ha
valamelyik komponens (esetleg mindkettő) kitölti a Roche-térfogatát. A HW Vir
kettős rendszere nem annyira szoros, hogy bármelyik komponense is kitöltené
a Roche-térfogatát, ezért a parabola-illesztés ebben az esetben nem reális.
Sokkal inkább elfogadható a két egyenes illesztése
ez egy hirtelen
periódusváltozásra utal, ami a két egyenes metszéspontjának közelében következett
be.
A 13. ábrán az egyenesek mellett feltüntettem a Çakirli-ék
által számított periódustól való eltéréseket. Ezek figyelembevételével pontosítottam
a HW Vir periódusát, így jelenlegi efemerise:
Eredményeinket az Astronomy and Astrophysics csillagászati folyóiratban közöltük (Kiss et al., 2000).