4.3. HW Virginis

A HW Virginist (= $BD$ $-07^{\circ }3477$ , $V_{max}=10.5$ magnitúdó, $P=0,1167$ nap), mint változócsillagot 14 éve ismerjük (Menzies, 1986), előtte mint UV-pontforrás volt ismeretes (Carnochan & Wilson, 1983).

A csillagot 2000 májusában összesen négy éjszakán mértem differenciális fotometriát alkalmazva (összehasonlító: GSC 5528-0591, ellenőrző csillag: GSC 5528-1273) a Szegedi Tudományegyetem 28 cm-es távcsövével és ST-6-os CCD-kamerájával. A mérések túlnyomórészt Johnson $R$ szűrőn keresztül történtek, egy éjszakán használtam Johnson $V$ szűrőt. Az $R$ szűrős mérések fázisdiagramja a 12. ábrán látható. A fénygörbén elég erős reflexiós effektus figyelhető meg, amit a kettős rendszer nagyon forró főkomponensének a hideg mellékkomponensről visszaverődő sugárzása okoz.

**12. ábra:** A HW Virginis fázisdiagramja az $R$ szűrős méréseimből.
$\resizebox* {10cm}{!}{\includegraphics{abra/hwvir_rlc.eps}}$

**13. ábra:** A HW Virginis saját mérésekkel kiegészített $O-C$ diagramja. Az ábra részletesebb tárgyalását l. a szövegben.
$\resizebox* {15cm}{!}{\includegraphics{abra/hwvir_oc.eps}}$

A főminimum időtartama kb. 20 perc, ezért a jó időfelbontás végett az egyes CCD-felvételeket viszonylag rövid, 30 másodperces expozíciókkal készítettem; így viszont romlott a fénygörbe jel/zaj viszonya.

A négy éjszakányi mérés során három fő- és két mellékminimum időpontját tudtam kimérni, valamint témavezetőm 2000 májusi, piszkéstetői spektrofotometriai méréseiből (60/90/180 cm-es Schmidt-távcső + objektívprizma) is sikerült három fő- és egy mellékminimum időpontot meghatározni.

Az új minimum-időpontok ismeretében elkészítettem a csillag saját méréseimmel frissített $O-C$ diagramját (13. ábra), amihez összegyűjtöttem a szakirodalomban fellelhető összes mérést a csillagról, de a mellékminimum időpontokat nem ábrázoltam, mert ezek pontatlansága lényegesen nagyobb, mint a mély és éles főminimum időpontjaié. A számításhoz először a Çakirli és Devlen (1999) által publikált efemerist használtam:

$\begin{displaymath} HJD_{min}=2445730,5565+0,1167195820\cdot E.\end{displaymath}$

A 13. ábra $O-C$ pontjaira első ránézésre egy folyamatos periódus-változásra utaló parabola, vagy két egyenes szakasz illeszthető. Folyamatos periódus-változás fedési-kettős rendszerekben $-$ mint már említettem $-$ legegyszerűbben a két komponens közötti folyamatos tömegátadással magyarázható. Folyamatos tömegátadás a belső Lagrange-ponton keresztül szokott történni, ha valamelyik komponens (esetleg mindkettő) kitölti a Roche-térfogatát. A HW Vir kettős rendszere nem annyira szoros, hogy bármelyik komponense is kitöltené a Roche-térfogatát, ezért a parabola-illesztés ebben az esetben nem reális. Sokkal inkább elfogadható a két egyenes illesztése $-$ ez egy hirtelen periódusváltozásra utal, ami a két egyenes metszéspontjának közelében következett be.

A 13. ábrán az egyenesek mellett feltüntettem a Çakirli-ék által számított periódustól való eltéréseket. Ezek figyelembevételével pontosítottam a HW Vir periódusát, így jelenlegi efemerise:

$\begin{displaymath} HJD_{min}=2451670,1425+0,116719411(4)\cdot E.\end{displaymath}$

Eredményeinket az Astronomy and Astrophysics csillagászati folyóiratban közöltük (Kiss et al., 2000).