Csillagkeletkezés

A csillagok nagy tömegű ($\sim 10^3$ $-$ $10^5$ $M_\odot$) intersztelláris molekulafelhők belsejében, gravitációs összehúzódás során jönnek létre. A Tejútrendszerben számos ilyen csillaggyártó molekulafelhőt ismerünk, ezek közül a Naphoz legközelebbi a Nagy Orion-köd (2.1. ábra). Egy tipikus óriás molekulafelhő mérete 10 $-$ 100 parszek közötti, hőmérséklete 10 - 50 K között van. A molekulafelhőt alkotó anyag átlagos számsűrűsége (koncentrációja) $10^2$ - $10^4$ cm$^{-3}$ lehet. Egy ilyen felhő teljes élettartama nagyjából 30 millió év, ezalatt teljes tömegének néhány százalékát alakítja át csillagokká.

2.1. Ábra: Az egyik legismertebb csillagkeletkezési terület, a Nagy Orion-köd a Hubble- és a Spitzer-űrtávcső felvételeiből készített, hamisszínes kombinált képen (kék és zöld: optikai tartomány, narancs: 3,6 $\mu$m, vörös: 8,0 $\mu$m; forrás: www.nasa.gov).