Bardeen-formalizmus

A felvázolt mértékinvariáns mennyiségeket Bardeen vezette be elsőként [25]. E mennyiségeket alkalmazó lineáris perturbációszámítást Bardeen-formalizmusnak nevezik. A $ \Psi $, $ \Phi $ Bardeen-potenciálok és a $ %
\Delta $, $ V$, $ \Gamma$, $ \Pi $ kozmikus folyadék perturbációk fejlődését az Einstein-egyenletek adják meg. Közönséges differenciálegyenteket nyerünk, ha a térbeli függést harmonikusok szerinti kifejtéssel leválasztjuk az időbeli függéstől. A harmonikusok a $ \left( \Delta +k^{2}\right) Q^{\left(
S\right) }=0$ Laplace-Beltrami-egyenlet megoldásai ($ \Delta $ az állandó görbületű 3-dimenziós tér Laplace-operátora, $ k$ a hullámszám).

Az alábbiakban a sík ($ K=0$) Friedmann-téridő perturbációjával foglalkozunk. A harmonikusok szerinti kifejtés ekkor a szokásos Fourier-transzformációt jelenti:

$\displaystyle \Phi$ $\displaystyle =$ $\displaystyle \int \widetilde{\Phi }e^{i\mathbf{k\cdot x}} , \Psi =\int
\widetilde{\Psi }e^{i\mathbf{k\cdot x}} ,$  
$\displaystyle \Delta$ $\displaystyle =$ $\displaystyle \int \widetilde{\Delta }e^{i\mathbf{k\cdot x}} , \Gamma =\int
\widetilde{\Gamma }e^{i\mathbf{k\cdot x}} ,$  
$\displaystyle V$ $\displaystyle =$ $\displaystyle -\int \frac{\widetilde{V}}{k}e^{i\mathbf{k\cdot x}} , \Pi =\int \frac{
\widetilde{\Pi }}{k^{2}}e^{i\mathbf{k\cdot x}} ,$ (6.79)

ahol az integrálási mérték $ d^{3}k/\left( 2\pi \right) ^{3}$, az $ i$ a képzetes egység, $ \mathbf{k}$ az együttmozgó hullámszám-vektor, a szorzatpont két vektor skalárszorzatát jelöli a 3-dimenziós euklideszi térben és $ %
k=\left\vert \mathbf{k}\right\vert $ az együttmozgó hullámszám. Mivel az Univerzummal együttmozgó rendszerben a távolságokat $ \left\vert a\mathbf{x}%
\right\vert $ adja, így a fizikai hullámszám $ k/a$. A perturbatív mennyiségek Fourier-transzformáltjait hullámvonal jelöli.

Az egyenletek egyszerűbb alakot öltenek, ha áttérünk az $ \eta $ konformis idő szerinti6.9deriváltra a

$\displaystyle d\eta =a^{-1}dt$ (6.80)

reláción keresztül és bevezetjük a

$\displaystyle \mathcal{H}=\frac{1}{a}\frac{da}{d\eta }$ (6.81)

konformis Hubble-paramétert (ez megegyezik a korábban használt $ \dot{a}$ mennyiséggel). Az $ \eta $ konformis idő és a $ t$ kozmológiai idő közötti összefüggés a sugárzás, por, illetve kozmológiai állandó által dominált univerzumokban:
$\displaystyle \eta$ $\displaystyle \propto$ $\displaystyle t^{1/2} , $sugárzás  
$\displaystyle \eta$ $\displaystyle \propto$ $\displaystyle t^{1/3} , $por  
$\displaystyle \eta$ $\displaystyle \propto$ $\displaystyle 1-\exp \left( -\sqrt{\frac{\Lambda }{3}}t\right) , $ kozmológiai állandó . (6.82)

A folytonossági és Friedmann-egyenletekből általános $ w$ és $ K=0$ esetén levezethető, hogy

$\displaystyle a\propto \eta ^{2/\left( 1+3w\right) } .$ (6.83)

A mértékinvariáns perturbációs változókra az Einstein-egyenletek a következőket adják [26]:6.10

$\displaystyle 3\mathcal{H}\left( \frac{d\widetilde{\Phi }}{d\eta }-\mathcal{H}\...
...e{ \Psi }\right) +k^{2}\widetilde{\Phi }=4\pi Ga^{2}\rho \widetilde{\Delta } ,$ (6.84)

$\displaystyle k\left( \frac{d\widetilde{\Phi }}{d\eta }-\mathcal{H}\widetilde{\Psi } \right) =-4\pi Ga^{2}\rho \left( 1+w\right) \widetilde{V} ,$ (6.85)


    $\displaystyle \frac{d^{2}\widetilde{\Phi }}{d\eta ^{2}}+\mathcal{H}\frac{d}{d\e...
... \frac{2}{a}\frac{
d^{2}a}{d\eta ^{2}}-\mathcal{H}^{2}\right) \widetilde{\Psi }$  
    $\displaystyle \;\;+\frac{k^{2}}{3}\left( \widetilde{\Psi }+\widetilde{\Phi }\ri...
...G\rho a^{2}\left( c_{S}^{2}\widetilde{\Delta }+w\widetilde{\Gamma }
\right)  ,$ (6.86)

$\displaystyle k^{2}\left( \widetilde{\Phi }+\widetilde{\Psi }\right) =-8\pi Ga^{2}p\widetilde{\Pi } ,$ (6.87)

az energia-impulzus tenzor divergenciamentességének idő- és térkomponensei pedig:

$\displaystyle \frac{d\widetilde{\Delta }}{d\eta }-3\mathcal{H}w\left( 1-\frac{c...
... 1+w\right) \left( 3\frac{d\widetilde{\Phi }}{d\eta }+k\widetilde{V}\right)  ,$ (6.88)

$\displaystyle \frac{d\widetilde{V}}{d\eta }+\mathcal{H}\left( 1-3c_{s}^{2}\righ...
...{1+w}\left( \widetilde{\Gamma }-\frac{2}{3}\widetilde{\Pi } \right) \right]  .$ (6.89)

Utóbbiak nem függetlenek az Einstein-egyenletektől, azonban sok esetben a (6.85) és (6.86) Einstein-egyenletek helyett a (6.88) és (6.89) divergenciaegyenletek alkalmazása a célszerűbb. A fenti egyenletek adják meg a perturbációk dinamikáját, így szerepük a struktúra kialakulásában lényeges.

Szeged 2013-05-01